Elvált szülők zarándoklata gyerekeikért Bátára

 A szülők szakítása, szétköltözése – még ha a válás nem is fajul háborúskodássá – mindenképp megsebzi a gyerekeket. Lehet, hogy már felnőttek, önálló életet élnek és a mindennapjaikat nem érinti, vagy még nagyon kicsik, és látszólag föl sem fogják, de mindenképp nyomot hagy a lelkükben, hogy szüleik nem együtt élnek. Ezért indulnak el az elvált szülők, hogy gyalogos zarándoklat során mindegyikük gyerekéért név szerint imádkozzanak, és megérkezve Bátára, hazánk egyetlen eucharisztikus csodához kötődő kegyhelyére, a szentmisét az ő talpra állásukért, gyógyulásukért, kiengesztelődésükért ajánlják föl.
Az eseményről készült fotók itt tlálhatók.

2018 szeptember 29-én reggel elindult egy maroknyi csapat Kecskemétről Bátára, hogy az Emmánuel közösséggel együtt (Madocsai Bea csapatának szervezésével) gyalogos zarándoklaton vegyünk részt.
A zarándoklatot az egyedülálló,  elvált szülők a gyerekeiért tették meg, kérve a Jóisten kegyelmét és a sebeik gyógyulását, hogy ezekből az életekből is a legjobbat tudja kihozni az Isten!

Közel 100 ember tett meg kb. 5 km-t gyalog Furkóteleptől a bátai Szent Vér Kegytemplomig, az úton végig imádkozva és gyermekeink neveit felsorolva. Isten gondviselésére bízva őket. Nagyon szép napsütéses időnk volt, hála Istennek ezért is!

A bátai templomban  egy Szent Vér ereklye van az oltáron, ami az Eukarisztikus Kongresszus kiemelkedő helyszíne lesz. A bátai templomhoz, hazánk egyetlen eucharisztikus csodához kötődő kegyhelyére érkezve közösen elfogyasztottuk az otthonról hozott ételeket. Igazán családias piknikben volt részünk.  J  Mosolyogva, szeretettel kínáltuk egymásnak a finomabbnál finomabb falatokat. Itt volt idő kötetlen beszélgetésre is. Egymást nem ismerők is bátran megszólították a másikat!

Ebéd után Udvardy György megyés püspök katekézist tartott nekünk és a szentmisét is ő mutatta be a gyerekeinkért. A katekézisben a Püspök Úr a küzdelmekről és sebek gyógyulásáról beszélt, hogy mikor vagyunk erősek és mikor lehetünk  gyengék. Hogy az Isten irgalmát nagyon sajátos módon lehet megtapasztalni, amikor merünk szembenézni a sebeinkkel és gyengeségeinkkel. Ehhez szükség van az alázatra.

Jeremiás könyvének 33 fejezetéből idézett: ^„6De nézd: orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit. ⁷Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem őket, amint azelőtt voltak. ⁸Megtisztítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek ellenem; és gonoszságaikat, amelyekkel megbántottak és elpártoltak tőlem, megbocsátom. ⁹Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt; ha majd hallanak mindarról a jóról, amelyet népemmel teszek, félelem fogja el őket és megremegnek; mert valóban nagy javakat és jólétet szerzek nekik. ¹⁰Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: „Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne”, aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra ¹¹az öröm és a vigalom hangja, a vőlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába. „Dicsőítsétek a Seregek Urát, mert az Úr jó; mert irgalma örökkévaló.” Mert ennek az országnak sorsát jóra fordítom, ahogy egykor volt – mondja az Úr. ¹²Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen a pusztává lett helyen, ahol nincs sem ember, sem állat, és minden városában újra legelőt találnak a pásztorok, és itt legeltetik nyájaikat. ¹³A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket. Az Úr mondja ezt.”

Ez ígéret a megújulásra, az életre. Isten vígasztalása. Ő maga a gyógyszer, amire nekünk szükségünk van! Ami a mi javunkat szolgálja! Minden más csak időszakosan fog javulást hozni.

A mai világban sokszor beleesünk abba a hibába, hogy arra figyelünk: Mit mondanak mások? Mit tudok megtenni? Mit birtoklok? Mégnagyobb gond, ha a sebeinket birtokoljuk és ennek a rabjaivá válunk. Ilyenkor nehezen tud az Isten irgalma ebbe belépni. Mikor ez alapján ítéljük meg  magunkat és a másikat, pedig Isten nem ez alapján tekint ránk. Ő gyógyítani szeretne, vígasztalni, bátorítani, bekötözni a sebeket! Azt javasolta, hogy tekintsünk magunkra úgy, ahogy az Isten tekint ránk. Egy megváltott emberre! Fogadjuk el az Isten irgalmát és jóságát! Ha a keresztünkre „igen”-t mondunk, Istennek is  „igen”-t mondunk. Amikor mi küzdjük a magunk küzdelmét és rendíthetetlenül bízunk az Isten jóságában, akkor az Isten országa növekszik bennünk és a sebeink által gyógyulunk.

A pécsi egyházmegye idei jelmondata: „Tartsatok ki rendíthetetlenül reménységetek megvallásában, mert hűséges az aki az ígéretet tette”  Zsidókhoz írt levélből.

Szentmisében a  három szent főangyalt ünnepeltük, Gabrielt, Rafaelt és Mihály főangyalokat.  Az üdvösség meghírdetésének küldötteit, hogy Isten küldöttei mellettünk vannak, utittársként és gyógyszerként. Mihály az üdvösségünk védelmezője.

Sokszor érezzük magunkat magányosnak, gyengének. Sokszor szeretnénk csak túlélni a napokat. Túlélni egy beszélgetést egy eseményt. Távol érezzük az Istent. Pedig Ő jelen van a küzdelmeinkben, döntéseinkben. Erősebbé tesz bennünket.  Ha Isten mellett döntünk, vele együtt, az Isten erejével mindenre képesek vagyunk.

Hálát adok a Jóistennek, hogy elváltként, egyedülállóként van helyünk az egyházban és sokan aktívan segítik a gyógyulásunkat. Fogják a kezünket és mutatják az utat Isten országa felé.

Mise után mindenki feltöltődve indult útnak. Köszönöm, hogy részese lehettem, bízom benne, hogy én is hozzájárultam egy kicsit sorstársaim gyógyulásához! Köszönöm, hogy gyógyultunk mindannyian a mai napon is Bátán!

2018. 09. 29.

Golovics Mónika
kecskeméti szervező