XXI. Bugaci Lelkigyakorlatos Ifjúsági Tábor

   Augusztus 12-én vasárnap a délelőtti 10 órás szentmisével véget ért a XXI. Bugaci Lelkigyakorlatos Tábor.
A leggyakoribb kérdés, csakúgy mint minden évben, ez volt az utolsó napokban: „Miért nem két hétig tart a tábor? Vagy legalább tíz napig?” Igen, a résztvevők túlnyomó többsége idén is nehéz szívvel szakadt el az egyhetes tábor alatt megszeretett társaktól, a vidám, szeretetteljes hangulattól, a fárasztó, de érdekes és értékes programoktól.
A táborról készült fotógalériát itt láthatod.

   Pedig nem a megszokott, többnyire kényelmes és engedékeny környezet vette körül a több, mint százhúsz táborozót. Itt bizony nagyon sokakhoz kellett alkalmazkodni, sokáig kellet sorban állni az ételért, maguknak kellett söpörni, takarítani, tüzelőt gyűjteni, mosogatni! Az első napokban a nagy hőség, utána a hideg hajnalok tették kényelmetlenné a sátrazást. A nyári szünetben egyáltalán nem megszokott módon előadásokon, kötelező csoportbeszélgetéseken, csoportfoglalkozásokon kellett részt venni. És persze a rengeteg, mindenhova beszivárgó homok, esténként a legalább félórás sorbanállás a néhány percnyi zuhanyzásért! Mi hát az, ami ennyire vonzó egy ilyen Lelkigyakorlatos Táborban?
   Az a lelkület, amivel mindezt végigcsinálta a sok-sok gyermek és fiatal! És amellyel csinálják már több, mint húsz éve! Az Istenre és egymásra figyelő, szeretni akaró, vidám lelkület. Amelyet táplál az egymással való találkozás vágya, a sokszor évek hosszú sora óta tartó kapcsolatok ápolásának vágya, a sok-sok közös élmény akarása, az együttlét öröme. A felismerés, hogy mindez annyira de annyira természetes, ez az igazán embernek való! A közös munka, a közös játék, az egymásra való figyelés, az egyszerűség! A megtapasztalása annak, hogy sokkal kevesebb is elég az anyagi javakból, mint amit általában használunk és fogyasztunk belőlük! Hogy tényleg nem elektronikai kütyükre, hanem egymásra van szükségünk ahhoz, hogy ne unatkozzunk, hogy jól érezzük magunkat! És persze mindenek felett a hit, az Istenközelség közös élménye a szentmiséken, reggeli és esti imákon, a szentségimádáson. A megtisztulás öröme a gyónásban, az átlagos fecsegéseknél annyival de annyival mélyebb beszélgetések a csoportokban. Mindezt persze tanulni kell! Nem megy mindenkinek az első pillanattól és soha nem egyformán. Azonban a húzóerő ebbe az irányba hat. A Bugaci Tábor rendkívül fontos tapasztalata az, hogy a fiatalok nem csak a rossz irányba tudják befolyásolni egymást, nemcsak a negatív dolgokat veszik át egymástól, csak merjünk igényesen foglalkozni velük! Egyáltalán foglalkozni velük!

     Hálásan köszönjük a táborban munkálkodó paptestvérek, Dr. Finta József, Kiss József, Ruskó Norbert és Kovács Ferenc szolgálatát. Köszönjük az előadók értékes gondolatait: Retkes Zsolt, Farkas István, Pajor András, Marton Árpád, Molnár Ferenc és munkatársai, valamint a Parázs Pasztorális Központ vezetőinek jelenlétét. Köszönjük Dr. Bábel Balázs érsek atya szentmiséjét, a szerzetes testvérek jelenlétét, a táborba kilátogató papok érdeklődését. Köszönjük a minden eddigieknél több természetbeni adományt támogatóinknak: a jásszentlászlói, bugaci, szanki és móricgáti polgármestereknek, a bugaci híveknek, más plébániák híveinek, a kedves szülőknek, környékbeli vállalkozóknak. Nagy-nagy hálával tartozunk a csoportokat vezető Kisebb Testvéreknek is, akik fáradságot nem kímélve, lelkesen, valóban Istent szolgálva szolgálták a többieket. Csak így válhatott lehetővé, hogy a több, mint egy évtizede nem látott létszámban összegyűlő gyerekek és fiatalok ilyen nagyszerűen érezzék magukat, s ilyen sok élménnyel gazdagodhassanak az egy hét során.

   „Fiatalság – bolondság? Miért nem inkább boldogság?” Ezzel a témával foglalkoztunk egész héten, erről szóltak az előadások, erről beszélgettünk a csoportfoglalkozásokon. Istennek hála nemcsak szónoklatokat hallgattunk az igazi boldogságról, hanem ismét meg is érezhettünk belőle valamit (talán nem is olyan keveset!) a XXI. Bugaci Lelkigyakorlatos Tábor során.

     Éppen ezért már most is készülünk a jövő nyári táborra! Várjuk 2013. augusztus 4-ét, amikor újra összegyűlünk, újra felverjük a sátrakat, újra meghúzzuk a harangot, megpendítjük a gitárt, újra megöleljük egymást és egymás szemébe mosolygunk.

Finta József atya