72 óra kompromisszum nélkül - Tiszakécske

„Na jó, lehet 48 óra, de abban ne legyen semmi kompromisszum!” - mondtuk, amikor láttuk, hogy nem tudunk teljes három napra eljönni otthonról, iskolából, de akkor is belevágunk a nemzetközileg jegyzett ifjúsági önkéntes programba. 2004 óta fiatalok tízezrei mozdulnak meg, hogy egy hosszú hétvégéjüket, közösségi szolgálatra fordítsák. Bács-Kiskun megyében hat település nevezett be, összesen 300 résztvevővel. Mi voltunk a legkisebb, de biztosan a leglelkesebb csapat: mindössze tizenegyen. Aki tehette, beköltözött a plébániára, hogy közös legyen mindenünk, az örömeink és gondjaink is. Így volt lehetőségünk a szolgálatok után elmélyült beszélgetésekre, szentségimádásra, élményeink megosztására is.

Szombaton egy 60 fős plébánia-közi házas találkozónk volt. A fiatalok fogadták az érkezőket, és foglalkoztak a kicsikkel. Persze a szép design-os zsákjainkat mind elkéregették - de adtuk, mert itt se köthettünk kompromisszumot! Különösen szép volt a Holt-Tisza partján lévő Sétakert takarítása. Többek közt erről is vallanak a fiatalok:

„Nagyon jó volt látni a városunk lakóit, ahogyan felfigyeltek ránk. Szívesen mondanám mindenkinek, hogy jót tenni jó! Aki teheti, csatlakozzon hozzánk!” (Áron) - „Nekem az tetszett, hogy ilyen kicsi létszámból ilyen szuper csapat alakult. A szemétszedésnél senki nem fújogott. Jó volt a közös beszélgetés, a játék, az éjszakai foci.” (Laci) - „Meglepett, hogy a kisgyerekeknek milyen okos válaszaik vannak! Jó volt velük játszani és beszélgetni!” (Zoli) - „Jól esett, hogy a társaink biztattak bennünket, amikor megijedtünk a szemetelősöktől.” (Dominik)

„Nekem az volt szép, hogy összetartó csapatként dolgoztunk együtt. Például a szemétszedésnél vagy a lombsöprésben. Tetszett, hogy a fiúk is elvállalták a lányosabb feladatokat, például a mosogatást.” (Bori) - „Nekem az tetszett, amikor a sétakerti játszóteret takarítottuk. Az emberek az utcán ránk köszöntek és sok pozitív jelzést kaptunk.” (Eszter) - „Nekem különösen tetszett, hogy a gyerekekre vigyázhattunk és ők hallgattak ránk, a szülők pedig megbíztak bennünk. Meg hogy olyan sok mindent tehettünk ezért a szép kis városért. Ami igazán meglepett, hogy amikor elmentünk a Sétakertbe szemetet szedni, ott voltak a szemetelők, akik rendszeresen dobálták egy fa alá a hulladékot, és mikor látták, hogy mi felszedjük az eldobált sörös dobozokat és szotyis zacskókat, meglepetésemre elmentek, pedig azt hittem szólni fognak. Nagyon tetszett ez a program és szívesen vállalkozok erre máskor is.” (Szandi)

Képek itt!