Családcsoportok

Gyűjtjük a jó gyakorlatokat, hogy mások is gyarapodhassanak általa! Nálatok hogy megy? Ha tudsz olyan gyakorlatot, amit szívesen ajánlanál, olyan családcsoportot, akik jól működnek akár csak egy-egy részterületen, szólj nekünk!
info@parazskozpont.hu

Bajai családos élet

Minden hónapban van a családoknak egy családos szentmise, mely vándorol a város plébániái között. Minden hónapban 40 család körül jövünk össze. Három éve a tanévet átfogó időben vasárnap délután vannak a közös szentmisék. A szentmisék végén az éppen aktuális plébániaközösség vendégül látja a családokat. A gyerekek kézműves, játékos foglalkozáson vesznek részt, a felnőttek, szülők, nagyszülők pedig beszélgetnek aktuális kérdéskörben. Rendkívül jó hangulatúak a szentmisék, olyan igazán jézusi, aki maga mondta „Engedjétek hozzám a gyermekeket”. Ez a lélek hatja át a havi családos szentmiséket, ahol a gyerekek - az éppen járni tudók - szabadon jönnek-mennek, egymásra figyelve jelenlétükkel, sokszor zsivajukkal vesznek részt a szentmisén. A szolgálatokban mindig a helyi plébánia közösség családjai vállalnak szerepet.

Jó látni, de leginkább érezni, hogy egy három évvel ezelőtti három-négy családból álló kisközösség egyre jobban bontogatja a szárnyait, s az Evangéliumban kapott küldetésünk is teret hódít. Minden alkalommal új és új családok tűnnek fel, akiket hozzájuk közelálló családok hívtak meg a szentmisére! 

Retkes Zsolt atya

A kecskeméti nagytemplomi családcsoport

2001. januárjában néhány – akkor még fiatal – házaspárt megkeresett egy már évek óta jól működő házas-csoport egy-két tagja, hogy rendszeresen látnak bennünket a templomban és arra gondoltak, hogy szívesen segítenének nekünk abban, hogy kialakítsunk egy, az övékhez hasonló csoportot. Így történt, hogy a megjelölt alkalomra megérkeztünk, és örömmel tapasztaltuk, hogy sokan látásból már ismerjük egymást, többen közülünk együtt jártak jegyesoktatásra. Szóltunk néhány régi barátnak, akikkel jó pár éve együtt voltunk ifi-hittanosok. Néhány hét alatt összeállt egy kb. 6 párból álló közösség Kosik Sándor atyával az élén. Azóta rendszeresen találkozunk a nyári időszakot leszámítva, minden pénteken. Ezeken az alkalmakon együtt imádkozunk, és lelki vezetőnk segítségével próbáljuk hitünket mélyíteni és minél jobban megélni, a családban és a munkahelyeinken egyaránt. Keresztény házasság, gyermeknevelés, Istennel való kapcsolatunk témájában könyveket dolgoztunk fel együtt, részletesen megbeszéltük a szentmise liturgiájának részeit és azok jelentését. Sándor atya távozása után volt a csoport életében egy nehéz, „pásztor nélküli” időszak, amikor Isten segítségével ki tudtunk tartani egymás mellett. Ebben az időszakban is rendszeresen találkoztunk, ápoltuk a kapcsolatainkat, mélyültek barátságaink, de éreztük, hogy a további lelki fejlődéshez szükségünk van állandó papi vezetésre. Hatházi Róbert atya ajánlására kerültünk Jeney Gábor atya szárnyai alá, akit nagyon nagy szeretettel fogadott be a csoport, és újra érezzük a tartalmas és mély beszélgetések során keresztény hitéletünk megújulását és fejlődését. Három házaspár vett részt Házas Hétvégén, ami mindhárom család életében a kapcsolatok szebbé, gazdagabbá válását eredményezte. Az évek folyamán többször megesett velünk, hogy egy-egy új házaspár került a csoportba és olyan is akadt, akik már nem járnak közénk. Van, akit egy költözés fizikailag távol sodort ugyan a csoporttól, de a hosszú évek alatt kialakult kötődés miatt lélekben mindig is a közösség tagjai lesznek, és minden évben meg fogjuk találni az alkalmat az együttlétre. Bár már jól összeszokott baráti társaság lettünk, az újakat mindig nyitottsággal, érdeklődő szeretettel fogadtuk. Jelenleg 7 család alkotja csoportunkat, összesen 17 gyereket nevelünk és várjuk a 18.-t! Ezek a számok azért is nagyon kedvesek számunkra, mert 2001-ben ezek közül a még csak 3 született meg, azóta együtt kereszteltünk 15-t. Sajnos a nehézségek sem kerültek el bennünet, volt építkezés, költözések, munkanélküliség, betegség, anyagi és párkapcsolati problémák, de mindig találtunk valakit a csoportból, aki ezekben a helyzetekben is mellette állt, segítségére volt a másiknak. Mondhatjuk, hogy évek óta rendszeresen eljutunk együtt nyaralni, mikor hosszabb, mikor rövidebb időre. Voltunk már együtt Erdélyben (többször is, Csíksomlyói búcsúban is), Balatonnál, Pécsett, Esztergomban és minden évben meglátogatjuk Sándor atyát, Kiskunmajsán. Ezek az alkalmak során tovább mélyülnek kapcsolataink. Segítettünk várandósságok idején, vigyáztunk egymás gyermekeire, de nagyon sok erőt meríthetünk az elejétől végéig együtt megélt napokból is, amikor megtapasztaljuk, hogy bizony másnak is nehéz, a másik család is harcolja a maga harcát. Időnként alkalmat kerítünk a város más házas csoportjaival is találkozni. Testvér-csoportunknak tekintjük a jelenleg is Bárkányi Ernő atya vezetése alatt álló közösséget, akik annak idején a mi csoportunkat életre hívták, és az első hónapokban elkísértek bennünket, megosztva velünk élményeiket, tapasztalataikat. (Gondolatok a közösség életéből: Utasiné Enikő)

 

Kiskunhalasi II. János Pál családcsoport

Családos közösségünk 2004 februárjában alakult Szappanos Tibor káplán atya kezdeményezésére. Az első összejövetelen négy család vett részt. Tibor atyát azonban még abban az évben elhelyezték, így a csírázásnak indult kis közösség vezetését – közös megbeszélés alapján – Oláh Adrián gimnáziumi tanár és neje, Szabadszállási Terézia gyógypedagógus vállalta fel. Összejöveteleinket minden második hétvégre tettük, és a közös ima, éneklés után minden alkalommal egy kis elmélkedést tartottunk a párkapcsolat, a házasság témájából. Nagyon nagy segítségünkre volt házasságunk szentségi megélése szempontjából Gary Chapman: A szeretet öt nyelve című munkája. Közösségünk emellett fontosnak tartotta az egyházi ünnepek méltó megünneplését is. Így közös ima, ebéd/vacsora volt olyan jeles napokon, mint a nagycsütörtök, pünkösd, Úrnapja, vagy az év végi közös hálaadás. Amikor 2005 áprilisában elhunyt II. János Pál pápa. Egyszerre fogant meg bennünk az a gondolat, hogy közösségünk névadójának és égi pártfogójának a Szentatyát válasszuk. Emlékét, kultuszát azóta is ápoljuk. A plébániai életben ahol csak tudunk, segítünk: így a körmenetek alkalmával a baldachin vivése a mi feladatunk, sőt az idén a jegyesoktatásba is besegítettünk: az újonnan házasulandóknak beszéltünk tapasztalatainkról. Célunk továbbra is roppant egyszerű: az életszentség megélése, és ezen az úton egymás támogatása. (Gondolatok a közösség életéből: Oláh Arián)

Bemutatkozik a helvéciai lelkes katolikus Családközösség

Közösségünk 1994. december elején alakult 4 családból. Jelenleg 9 család (30 gyermekkel) jön össze heti rendszerességgel, minden péntek este (csak nyáron tartunk szünetet). Minden pénteken este 6 órától van a gyülekezés, kötetlen beszélgetés fél 7-ig. Ekkor egy ima után kezdjük az aznapra tervezett témát, mely 8 óráig tart (bár néha a jó beszélgetés miatt tovább elhúzódik, de igyekszünk befejezni, hogy a kisgyermekes családok is tudjanak időben hazaindulni gyermekeikkel). Minden pénteken más családnál jövünk össze. A vendéglátó család szerény agapéval készül, és ő vezeti az imát a beszélgetés elején és végén. A záró ima előtt rövid csendet tartunk, ahol mindenki megfogalmazhatja és megoszthatja saját szavaival kéréseit és hálaadását az Úr felé. Az összejöveteleken a felnőttekkel együtt a gyermekek is jelen vannak, akik a felnőttek komoly témás beszélgetései alatt néhány nagyobb gyerek vagy fiatal vezetésével különvonulnak játszani, és a záró imára jönnek vissza a szülőkhöz. Havi rendszeresség szerint osztjuk be a péntekjeinket. Idén ez a következőképpen történik: első péntek (idén először) szentmise a templomban (Nagy kilenced végzésének lehetősége), majd a plébános atya előadása, tanítása; második: gyermeknevelés választott könyv témái szerint; harmadik: Szentírásolvasás; negyedik: házastársi kapcsolat erősítése, illetve mélyítése vagy filmnézés (ha van 5. péntek, akkor mindkettő utóbbi). Korábbi témáink még: Jean Vanier: Közösség; dr.Finta: Lánc vagy útjelző; Gál Péter: A New Age -- keresztény szemmel; dr. Erdélyi, J.: Természetgyógyászat az Ige mérlegén; stb.) Évek óta Nagyböjtben közösen elmegyünk keresztutat végezni Kecskemétre a Mária kápolnához. A Közösség tagjaiként rendszeresen segítünk egymásnak szaktudásunk, erőnk, időnk és szakképzettségünk, illetve hozzáértésünk mértéke szerint. Szükség esetén anyagilag is segítjük a közösség bajba jutott tagjait és más rászoruló családokat. Sokat imádkozunk egymásért, családjainkért, egyházközségünkért, az egész egyházért. Nagy örömünkre több családunk sok év szünet után („idősebben”) vállalnak újabb gyermeket. Nagy részben gyermekeink alkotják a ministráns csapatot és az Ifjúsági Közösségégbe lépnek át, amikor elérik azt a kort. Minden vasárnap a fél 11-es szentmisén gitáros éneklés van, melyre nagyon készülnek és aktívan énekelnek is. Korábban nagyobb mértékben bekapcsolódtunk az egyházközség által szervezett jótékonysági bálba és az egyházközségi képviselő-testületnek is sok tagja volt a Közösségünkből. A Közösség 2009. december elején megünnepelte 15 éves évfordulóját, melyre el tudott jönni Bíró László püspök atya (Istennek hála), aki az ünnepi szentmisét bemutatta. Ezután vidám, kötetlen együttlétet tartottunk ebéddel egybekötve. Ezen már néhány volt plébános, illetve a Közösséget segítő pap is jelen tudott lenni nagy örömünkre. Konkrétan más közösségekkel, mint közösség közösséggel nincs kapcsolatunk, de igyekszünk lelkigyakorlatokon, lelki összejöveteleken, kurzusokon, Istent dicsőítő alkalmakon részt venni mindannyiunk lelki épülése érdekében. Legfontosabb számunkra, hogy segítsük egymást (és környezetünk tagjait) a krisztusi úton, hogy megtaláljuk, milyen hivatást szán nekünk és gyermekeinknek az Úr, hisz legfőbb célunk az Örök Életbe eljutás minél többünknek, és ennek a célnak érdekében kell a kapott kegyelmeket kamatoztatni. (Gondolatok a közösség életéből: Marton Lajos)