Magzati emlékhely megáldása Dusnokon
2013. október 12-én, szombaton, délután 3 órakor a dusnoki temetőben megáldották és átadták az imádkozni vágyóknak a magzatkorban elhunyt kisgyermekek kegyeleti helyét. Az egy órás ünnepségen elhangzottak köszöntők, imádságok, versek, énekek és vallomás.
A kegyeleti hely 3 méteres kopjafáját Frank Nándor népművész faragta, aki már sok értékes alkotással gazdagította a települést és a helyi egyházközséget. Nándi bácsi és felesége Katica, mind a hat gyermekét magzatkorban veszítette el. A házaspár nevükön nevezte, és Isten szeretetébe helyezte őket. Most ezek a nevek is ott sorakoznak a kopjafa alján, a többi névvel együtt, amelyek az elhunyt kisgyermekeket szimbolizálják.
A kegyeleti helyet a dusnokiak társadalmi munka és adományok segítségével hozták létre, a helyi életvédő csoport kezdeményezésére. Ez a sokgyermekes édesanyákból és szülésznőkből álló közösség az egyházmegye Élet- és Családvédelmi Központja célkitűzései alapján tevékenykedik. Havonta találkozik, amikor imádkozik válságban lévő kismamákért és más életvédelmi célokért, valamint szervezi a lelki örökbefogadást, az Élet Napjának (jún. 1.) ünneplését vagy az Aprószentek napi engesztelést.
A szentelési ünnepségen Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes az egyházmegye Parázs Pasztorális Központjának szakmai vezetője beszélt a vetélés feldolgozásának fontosságáról. A Családi Életre Nevelés (CSÉN) program létrehozója és jelenlegi országos koordinátora saját életéből vett példával kezdte tanúságtételét. A három gyermeket nevelő doktornő négygyermekes édesanyaként szokott bemutatkozni. Ezzel is tudatosítva, hogy első gyermekük is a családjuk tagja, akiről többek között a kecskeméti arborétumban található magzati emlékhelyen szoktak megemlékezni. Majd elmondta, hogy az első gyermekük elvesztése felett érzett fájdalom és elfogadása is hozzájárult ahhoz, hogy életét az élet és család értékeinek szentelje.
A Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fóruma részéről Bíró László püspök atya üzenetben fejezte ki örömét, hogy újabb emlékhely keletkezik a magzatkorban elhunyt kisgyermekek számára. A fórum nevében Leszkovszky Gy. Pál domonkos köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a magzati élet nem kapja meg a megfelelő figyelmet és védelmet. Az abortuszokért nem csak az anyák, hanem az egész magyar társadalom felelős – hangsúlyozta.
Az objektum megáldása előtt Kormos Miklós lelkipásztor, a helyi életvédők lelkivezetője bemutatta a csoportot és annak célkitűzéseit. Beszédében utalt arra, hogy a kisállatoknak van temetőjük, a Teréz anya által legszegényebbeknek nevezett magzatok számára pedig nincsenek kegyeleti helyek. Bizonyos kor után az elvetélt magzatokat a kórházak kötelesek lennének kiadni, hogy a temetőtörvényeknek megfelelően el lehessen temetni őket. De erről a legtöbben nem is tudnak, a kórházak pedig nem készségesek az ilyen esetekben. A gyász feldolgozásában a kegyeleti helyek segítséget tudnak nyújtani – mondta a plébános.
A beszédek közben helyi versmondók és énekesek színesítették szavalataikkal és dalaikkal az együttlétet. A záró imádságot a helyi csoport egy olyan tagja mondta el, aki kilenc élő és három odaát lévő gyermek édesanyja. Mária közbenjárását kérte a jelenlévőkre, a gyászolókra és a kísértésben lévőkre.
A szentelési ünnep végén a megjelent adományozók ajándékokat kaptak, s minden jelenlévő vihetett magával Gedeon Társulat féle Bibliát vagy életvédő imafüzetet, amelybe két elhangzott verset és imádságot tartalmazó lap volt elhelyezve. Lehetőség nyílott arra is, hogy mécsest gyújtsanak az elhunyt gyermekek számára. Ezt követően agapén vehettek részt a meghívottak az egyházközség Bárka nevű közösségi házában.
Kormos Miklós