Ministráns Találkozó Csávoly-Vodicán
A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye déli kerületeinek ministránstalálkozója
2012. április 28-án egy felejthetetlen napot töltöttek együtt a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye déli kerületeinek ministránsai a csávolyi Vodicán. A program Retkes Zsolt egyházmegyei ministránsreferens szervezésében jött létre, a helyszínt pedig Muka Attila Gábor csávolyi plébános atya biztosította számunkra.
A képre kattintva fotógalériát találsz!
Reggel 9 óra körül érkeztünk meg a csávolyi plébániára, ahol találkozhattunk a rég nem látott ministráns ismerőseinkkel. Sokfelől érkeztek: voltak Bajáról, Csávolyról, Felsőszentivánról, Kecelről, Kiskunhalasról, Mélykútról, Vaskútról, Bátmonostorról, Kelebiáról, Tompáról, és még számos helyről. Ez a kis összejövetel alkalmat adott a régi baráti kapcsolatok ápolására és újak kötésére is. Az eligazítás után indultunk neki a hosszú útnak, amely kivezetett minket a Csávolytól jó pár kilométerre lévő kegyhelyre, Vodicára. A közel 80 fős csapat – amelyben eltérő korosztályok képviseltették magukat - felpattant egy traktor pótkocsijára és elkezdődött a vidám utazás. Mivel a kegyhely szántóföldek határában található és csak földút vezet oda, így elég rázós utunk volt, de azt hiszem mindenkinek tetszett - nem sokszor utazunk így. Fél óra elteltével megérkeztünk Vodicára, ahol már sokan egybegyűltek és vártak minket (atyák, szülők, rendezők). A kis kápolna előtt készülődtünk a szentmisére, amely a program szerint 10 órakor kezdődött. A zenei szolgálatot csávolyi fiatalok látták el.
Nagy örömünkre szolgált, hogy Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek atya eljött közénk, hogy a legszentebb áldozat keretében együtt imádkozzunk egymásért, a ministránsokért. Érsek atya prédikációjában kiemelte a ministránsok feladatait és azt, hogy azokat mindig készséges lelkülettel kell megvalósítaniuk. Ne csak a fehér ministránsruháról ismerjék meg őket, hanem tiszta arcukról is, mely a lelkük tükre. Elmesélte pár élményét is, amely vele történt még ministráns korában.
A bensőséges szentmise végén Muka Attila Gábor atya felolvasta nekünk Vodica történetét. Halhattunk azokról a csodákról, amelyek kialakították a mai kegyhelyet. Tudomást szerezhettünk a kápolna épülésének körülményeiről is. Felhívta figyelmünket, a kápolnát két oldalról körülvevő kis szoborfülkékre. Kiderült, hogy régebben az egyik a bunyevácok, a másik pedig a svábok kápolnája volt. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a szentkút mára olyan rossz állapotba került, hogy megközelítése életveszélyes. Kiszáradt és feledésbe merült az évek hosszú során. Külön köszöntötte az érsek atyát, mivel a kegyhely XVIII. századi fennállása óta, most járt először Vodicán kalocsai érsek. A tájékoztató után megkaptuk az érseki áldást, amely után a közösségi háznál gyülekeztünk. Itt Bese Gergő Péter kiskunhalasi lelkipásztori gyakornok és papnövendék tartott előadást a szolgáló szeretetről. Elmondta saját élményeit a témával kapcsolatban és minket is bíztatott az önzetlen szeretetre, amellyel szebbé tehetjük kapcsolatainkat szüleinkkel és barátainkkal. A minden korosztály számára tartalmas mondanivalót jelentő beszélgetés végén énekeltünk. Az előadás és az ebéd közötti időben ismerkedtünk egymással és tapasztalatot cseréltünk. Kis csoportokban elújságoltuk egyházközségeink ministránséletét valamint elmeséltük a legemlékezetesebb történetünket, amelyet a ministrálással kapcsolatban szereztünk. Azt hiszem, hogy mindenkire jó hatással volt ez a beszélgetés, hiszen erőt adott, hogy a továbbiakban is ilyen nagy elszántsággal végezzük az oltár körüli szolgálatot. Dél körül finom paprikás krumplit ettünk és egyben energiát gyűjtöttünk a délután megrendezésre kerülő számháborúra. Az első fordulóban a sárgáknak sikerült megtalálniuk a zászlót, bár a kékek hatalmas elszántsággal vetették bele magukat a játékba. Szerencsére a visszavágó során egyenlíteni tudtunk és megtaláltuk a sárgák zászlaját. Jó játék volt, mivel egy nehéz tereppel találtuk szembe magunkat: szőlőültetvények, fás ligetek és kis hétvégi házak tarkították a terepet. A számháború után még egy kis idő jutott beszélgetésre, viccelődésre, majd késő délután egy nagy kört alkotva megfogtuk egymás kezét és elimádkoztuk az Úr imáját, a Miatyánkot. Ilyen bensőséges keretek között köszöntünk el ettől a hangulatos Mária kegyhelytől. Fáradtan, de élményekben gazdagon indultunk vissza a faluba, ahol búcsút vettünk egymástól. Nagyon örültem, hogy egy napot tölthettem el a régi barátokkal, de véleményem szerint nem csak én, hanem sokan mások új barátságokat kötöttek. Majd elhagytuk Csávolyt és mindenki hazatért az otthonába.
Köszönettel tartozunk a szervezőknek, a csávolyi, felsőszentiváni és rémi híveknek, Muka Gábor plébános atyának, Faller Balázs hitoktatónak, akik mindent megtettek, hogy valóban egy felejthetetlen napot töltsünk együtt. Gondoskodtak a helyről, ételről, italról és minden másról, amelyre szükségünk volt. Úgy gondolom, hogy mindannyiunkban egy szép nap emléke fog megmaradni erről a találkozóról. Nagyon remélem, hogy mihamarabb viszontláthatok mindenkit, akik részt vettek a programon, akikkel megismerkedtem vagy találkoztam ezen a napon.
Tomaskovity Szabolcs (Baja-Belvárosi plébánia)
