Országos családpasztorációs papi találkozó

Az „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítás megjelenése felülírta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottsága szervezte hagyományos tavaszi családpasztorációs papi találkozó témáját. Április 13-án az MKPK irodaházában a résztvevők a paradigmaváltás lehetőségét vizsgálták.

A Szentatya Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítása felülírta találkozónk korábban meghirdetett témáját, nyilvánosságra hozatala megpezsdíti a szolgálatot – mondta Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke a családpasztorációs papi találkozó kezdetén.

Az Amoris laetitia ugyanabban a szemléletben fogant, mint Ferenc pápa püspököknek szóló beszéde a philadelphiai családkongresszuson: a család nem gondok forrása, ezért  mondandónkat ne a panasz, a bajok ecsetelése határozza meg, hanem Isten áldásának bizonyítékaként beszéljünk a családról – kezdte előadását Bíró püspök. A találkozóra nagy számban érkeztek résztvevők az ország minden részéből és a határokon túlról is. Bíró László püspök és Tomka Ferenc előadása után a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület fenntartotta Parázs Pasztorális Központ vezetője, Hortobágyiné Nagy Ágnes mutatta be a Természetes és biztonságoscímű könyvet és munkafüzetet tartalmazó kiadványukat, mely többek között a természetes családtervezés módszerével foglalkozik. Roska Péter Joseph J. Nicolosi Szégyen és kötődésvesztés című könyvére hívta fel a figyelmet. 

Bíró László előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent II. János Pál pápa a pasztorációs feladatokat tekintve a család prioritását hangsúlyozta, Ferenc pápa pedig a család teológiai, pasztorális gondolkodásunkba való integrálását szorgalmazza. A családreferens püspök szerint a világ az egyház szolgálatában fordulatot vár. Pasztorális megtérésre van szükség, mely az irgalmasság logikájára épül – hangsúlyozta.

A család evangéliuma valóban örömhír, így az egyház igehirdetését örömteli üzenetként kell megfogalmaznia. Tudunk a nehézségekről, a krízisekről, de az egyháznak van válasza, van örömteli válasza – hangsúlyozta Bíró László Ferenc pápát idézve. Tudjuk, mi az eszmény, és tapasztaljuk a valóságot – e kettősség tudata hatja át Ferenc pápa apostoli buzdítását, ahogy az a feszítő ellentét is, hogy időtálló tanításunk van, de benne élünk az időben, így nem lehetünk immunisak a világ problémáival szemben – fogalmazta meg Bíró László azt a szembenállást, ami a Szentatya gondolkodását is meghatározza. Ferenc pápa a megkülönböztetés eszközével él – mondta a püspök. Ez nem a kisebb rossz választását jelenti, hanem azt a szemléletet, amit már XXIII. János sokszor idézett mondata is közvetít: egyszerre kínáljuk fel az irgalmasság gyógyírját és mutassuk fel az igazság fáklyáját.

A családreferens püspök előadásában az egyes fejezetek mentén ismertette a Szentatya minap megjelent apostoli buzdítását, kiemelve, hogy sok évre iránymutató dokumentumot kaptunk a pápai írásban. (Lásd az apostoli buzdítás megjelenése kapcsán tartott sajtótájékoztatóról szólóbeszámolónkat.)

Milyen újdonságot hoz ez az apostoli buzdítás? – tette fel a kritikusok kérdését Bíró László. Válaszában a nyelvezet megújításáról, az embereket elválasztó kommunikációs falak lebontásáról szólt. A Szentatya azt keresi, hogyan tudunk a tartalmainkat megőrizve kommunikálni, hogyan tudunk inkulturálódni a modern kultúrába, nem feladva magunkat. Ez az inkulturáció a helyi egyház, a lelkipásztor önállóságára és felelősségére is figyelmeztet.

A buzdítás lényeges eleme a dialógusra való készség: legyen mindig párbeszéd, ha megszólalunk. Így Ferenc pápa párbeszédet folytat az elődökkel, a családokkal foglalkozó szakemberekkel, az egész világgal.

Az Amoris laetitia tartalmi ismertetését követően Tomka Ferenc előadásában a most megjelent dokumentum által felvetett, valamint a családokkal foglalkozó tavalyi szinódus során tárgyalt konkrét kérdéseket és megoldási javaslatokat helyezte a középpontba.

Mi a pasztoráció feladata? – tette fel a kérdést az előadó. Tomka Ferenc szerint el kell távolodni a klerikális, papközpontú egyháztól, és a családokat kell felkészíteni arra, hogy meg tudják szervezni a plébániai életet. A feladatok között első helyen szerepelnek a képzések. Létre kellene hozni főállású munkatárssal minden egyházmegyében képzési központokat, ahol a kurzusok révén a családok segítséget kaphatnának. A családokkal foglalkozó jelenlegi egyházi gyakorlat a jegyesoktatásra fókuszál, holott a megkötött házasságok kísérése ugyanennyire fontos feladat lenne. A tapasztalat azt mutatja, hogy a válságba kerülő házasságok közel fele megmenthető lenne, ha megkapnák a szükséges külső segítséget – utalt Tomka Ferenc egy felmérésre. Ahhoz, hogy ezt a papok el tudják látni, szükséges lenne, hogy a szemináriumi képzésben nagyobb hangsúlyt kapjon a családpasztoráció. A jegyesoktatásnak pedig a szokásos témák mellett hangsúlyoznia kell a jegyespár bekapcsolását a szentségi, a plébániai közösségi életbe.

A meghallgatás és kísérés művészetét tanulni kell. Ismerni kell például azt a nyelvet, amit az emberek használnak. Olyan jelenségekkel állunk szemben – így például a pornográfia terjedése –, melyekre nem vagyunk felkészülve, holott – a pszichológia tapasztalata szerint – aki először szól egy témában, annak van a legnagyobb hatása. Így nekünk, papoknak – hangsúlyozta Tomka Ferenc – előbb kellene szóba hoznunk egyes témákat, mint például ahogy a gyermek arra rákérdez. „Ki kell lépni a prüdériából, és isteni látásra kell szert tenni a szexualitás terén” – fogalmazott a házasságra való tiszta készülést tárgyaló Biztos út című könyv szerzője. Meg kell találnunk II. János Pál pápát követve, hogyan tudunk a szexualitásról azt a szentségbe felemelve beszélni. Tomka Ferenc szerint nagyon fontos, hogy a lelkipásztor keresse annak módját, hogyan tudja megszólítani a gyereknevelés és a munka napi gondjaival leterhelt családokat; káposztásmegyeri plébánosi szolgálata során például minden hónapban meglátogatta a plébánián működő baba-mama klubokat, hogy a nevelési gondokról való megosztást segítse.

A mai családi formációkat tekintve Tomka Ferenc szerint egyetlen együttélés, ahol gyermek nevelődik, sem érezheti, hogy az egyház magára hagyta. „Jézus számára nincs olyan, hogy valaki ne térhetne meg” – mondta. Az egyéni helyzetből kiindulva kell segítenünk, és keresni az utat, ahogy lehetővé válik kísérésük.

Bíró László kérdésünkre elmondta, az Amoris laetitia pasztorális dokumentum, mely szeretné feloldani azt a szembenállást, amit az eszmény és a valóság között tapasztalunk. Az evangélium magvait mindenütt észre lehet venni. Amikor a jegyespár az egyházhoz fordul, azt kellene hallaniuk, hogy „szépek vagytok, örülünk nektek, a ti örömötök a mi örömünk is”. Az öröm hangsúlya nem olcsó eufória. Az örömnek ugyanis van oka: Isten szeretete nem fogyatkozik meg. A szenvedések ellenére a kereszténység az örömhír hirdetéséről szól, Krisztus kereszthalálát a feltámadás fényében kell látnunk. Ferenc pápa ezt az örömet közvetíti amellett, hogy látja a nehézségeket – hangsúlyozta a püspök. Minden életállapotnak, a papi és szerzetesi hivatásnak is lényeges része, hogy az örömet megtaláljuk. Az örömteli család evangelizál, az örömteli léttel tudunk előrejutni – idézte Bíró László Ferenc pápát. Ha Krisztus van a középpontban, megvan az okunk az örömre.

Az irgalmasság gyógyírja nem mossa el az igazságot, hanem közbeiktatja a megkülönböztetés ajándékát. Ez a Lélek sugallatára való odafigyelés. Az irgalmasság logikája szerinti családpasztoráció értelmében Isten vezetésére figyelve kell szolgálni a családot – fogalmazta meg.  

A családpasztorációs püspök a Szentlélek vezetését látja abban, ahogy az egyház az elmúlt 20-25 évben, a Familiaris consortio megjelenése óta foglalkozik a család témájával. Mindegyik pápa továbbszövi elődje gondolatát, egymásra épülnek, szervesen összekapcsolódnak ezek a családdal kapcsolatos megszólalások.  

A találkozó egyik résztvevője, Andrásfalvy János szalézi szerzetes, a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Középiskola és Kollégium igazgatóhelyettese kérdésünkre úgy összegezte: Ferenc pápa apostoli buzdítása igazi problémákat tesz terítékre, és tárgyalásukban valóban mélyre megy. Nem távolról személve ad útmutatást, hanem az élet sűrűjébe bocsátkozik, és azt közvetíti, hogy az égető, a mindennapokban tapasztalt gondok mellett nem mehetünk el, nem mondhatjuk azt, nincs rá megoldás. Az evangélium, az egyház többet tud nyújtani, mint az ember elsőre gondolná, amikor csak a napi munka közben találkozik a problémákkal. Elkezdődött valami, ami őszintén vet fel valós problémákat, és azt üzeni, tudunk válaszokat adni.

Fotó: Lambert Attila

Cikk: Trauttwein Éva/Magyar Kurír